2016. szeptember 24., szombat

Hol lehet most Olivér?

Ahogy múlnak a napok, újabb,és újabb képek jönnek:




















Már megint eltűnnek a képek! Bosszantó!




2016. szeptember 12., hétfő

Nikolett nap a dédinél

Tegnap Olivér dédikéjénél ebédeltünk. Közben megünnepeltük a Nikolett napot is. Kora délutánra befutottak Niki szülei is, egyenesen Horvátországból.
Már csak a régebbi képek emlékeztetnek, ahogy Olivér négykézláb közlekedett. Most már véletlenül sem teszi, mert ő már "nagyfiú"!
Közben pedig be nem áll a szája. Magyaráz, kérdez a maga babanyelvén. Mindent megért, de csak akkor engedelmeskedik, ha ő akar.

Múlt héten fényképezte Zoli:



És tegnap dédinél a búcsúzkodás:


2 napja hazajött végre Doni. Az alatt az1 nap alatt, míg egyedül volt itthon, rájött a kutyaajtó használatának titkára. És azóta sem felejtette el. Nagyon büszke a tudományára - ez látszik rajta.

2016. szeptember 4., vasárnap

Végre tudok mutatni egy olyan képet is, ahol Oli nem mosolyog, vigyorog, kacag:

Hiszti 


És egy aranyos kép Donival.




Darázsügyben történt:  Végre szakembert hívott a közösképviselő.
Szerdán jöttek irtani. Lerombolták az összes tető alatti várukat is.
Akik már kirepültek, visszaérkezéskor dühödten, ingerülten köröznek. be akarnak jönni a lakásba is.
Ablakot még azóta sem tudtunk nyitni. Állítólag napok kérdése, és eltűnnek , elpusztulnak.
Hát, kíváncsi leszek.




2016. szeptember 1., csütörtök

2016. augusztus 28., vasárnap

1 éves szülinap

Az igazin, 25-én csak hármasban ünnepeltek.




Szombaton pedig a rokonok, és keresztszülők grillpartin a kertben:




Doni is velünk ünnepelt, de ő többnyire az asztal alatt tartózkodott.
Még lesz 1 videó is a szülinapról, de azt én ,akárhogyan próbálkoztam,nem tudtam föltenni.
Zolit kértem meg,de úgy látszik,még nem volt rá ideje.

https://goo.gl/photos/a4nMAQqB6LLnEUbo8

Érdekes, hogy ő sem tudta betenni, csaklinkként!


*******************************************************************************
Úgy volt, hogy tegnap végre már hazahozom, mert már nagyon hiányzik.
De  amíg én kórházban voltam, a tető alá beköltöztek a darazsak. Múlt héten a közösképviselő kihozott egy idősebb embert, hogy darázstalanítson. Hülye egy elképzelés volt tőle, hogy délelőtt 11óra körül mindenféle védőfölszerelés nélkül felküldte a létrán. Szerencsétlent összevissza csípték a darazsak. Másnap újra visszajöttek, és nagy nehezen deszkákkal zárták el az összes  bejáratot.  A fele bent, fele kint keresett valami be, ill kijáratott. Ezzel azt érte el, hogy első nap csak Évinél,( a másik kettőről nem tudok beszámolni) özönlöttek be az ablakon.  Második nap már zárt ablak mögött főzött mindenféle szellőztetési lehetőség nélkül fulladozott a lakásban.  Bemásztak a falon lévő repedésekbe is, új tanyát építeni maguknak. A bent maradottak pedig nekiláttak a deszkákon keresztül új kijáratot  rágni maguknak. Évinél pedig a műanyag ablak mellett vájják a falat.
Látva a  képviselőnk tehetetlenségét, én álltam neki az interneten darázsirtó szakembert keresni. Hosszas telefonálgatás következett. Már a harmadik, vagy negyedik szolgáltató utasított el, azzal,hogy nincs megfelelően magas létrájuk, vagy állványzatuk, esetleg alpinistájuk, amikor eszembe jutott, hogy talán mondjanak olyan vállalkozót, akinek van megfelelő felszerelése. Kedden jönnek ki megnézni, és árajánlatot adni. Nem lesz olcsó mulatság, azt sejtem már előre. A háznak alig van pénze. Évi, akinél legelőször felbukkantak a darazsak, már előre mondta, hogy neki nincs egy vasa sem. Alig tudja kinyögni a közös költséget, meg a rezsijét. Intézkedjen a közös képviselő, nem a mi dolgunk ezzel foglalkozni. Sajnálja ugyan azt az embert, akit összemartak, de nem fizet, mert nem szűnt meg a probléma. Ez ugyan természetes, de nekünk kell együtt élnünk ezekkel a dögökkel. Minél tovább várunk,annál nehezebb , és főleg drágább lesz megszabadulni tőlük.   






2016. augusztus 19., péntek

A kórházból útban haza

A(z) IMG_1150.JPG megjelenítése

A(z) IMG_1151.JPG megjelenítése

Doni is üdvözölt, de ő kerítésen belül. Sajnos nincs róla kép.
Idén nem lesz kutyatorta, Csak sonkával, sajttal köszöntik föl holnap a nevemben is.
Majd 27.-én ünnepeljük mindkettejük szülinapját. (Olivér 25.-én született, Doni pedig 20.-án. Szurkoltam is, hogy Oli 20.-án jöjjön a világra. Doninak szoktam mondani, hogy az egész ország ünnepel, sőt, még tűzijátékot is kap. Egyébként ritka kutya az aki szereti. Ő a kivétel.)

A kórházat nagyon szeretném elfelejteni. De újra, és újra emlékeztet a sebkötözés. Mert hónapok gondos munkája veszett el. Kezdhetünk mindent előlről.
Nincs kedvem írni róla, ezért megpróbálom idemásolni az a levelet, amit még a kórházból küldtem az egyik kedves osztálytársőmnek:

Mar amikor a foorvosno is megszemlelte, es eloszor kotoztek itt, sxoltam, hogy olvassak el a sajat orvosuk altal leirt terapiat, es az szerint folytassak.
Mi itt az osztalyon nem hasznalunk ezusthalot, a sajat modszerunkkel folytatjuk.  Ami abbol allt hogy raontottek fel uveg hidrogen....t ami ugye rettenetesen fajt, plane a polusokon at   basszus, nem jut eszembe a neve   szivargo maro folyadektol kisenesedett labszaramon. Azt vedtuk az ezusthaloval, hogy el ne fertozodjon a fekelyes resztol. Az mar nagyjabol bakteriummentes volt ugyan, de meg az egyik szelerol lehetett ledorzsolni egy kis sargas lepedeket. Szepen kezdett mar osszehuzodni. A nyirokfolyadek is csokkent jelentosen.
Itt mar az elso delutan tocsogtam benne.
A harmadik kibontasnal remulten tapasztaltam, hogy korbe az egesz labamon, es a fekelyen is vastag  eddig meg sosem latott sarga mohaszeruseg boritotta. Az eddigi mind zold, meg sarga nyalkas valami volt.
Egy ujabb, ismeretlen bacilus fajta okozta. Akkor mar a 2 otthon szedett antibiotikum helyett ataltak egyszerre 3 kulonbozo antibiotikumra. 2 szajon at, 1 pedig infuzioban.
Aznap, amikor 2 nover  9 szurassal sem tudta lefolyatni a kiirt infuziot, besokalltam. Mondtam hogy szerdan este hazamegyek.
Szerdan 11 orakor a drno kozolte, hogy o kiirja nekem  a fortimot injekcioban, amit a haziorvossal naponta ketszer  5 napon keresztul   reggel es este kell beadatnom. Ez lehetetlen feltetel. Nincs az ax orvos, aki elvallalna. Nover ujabban nem adhat sem injekciot, sem infuziot.   Az ejszakas noverke erre azt mondta kesobb  Latott mar a korhazban valaha egyetlen orvost is, aki injekciot ad, vagy infuziot kot be. kerdojel  
Pedig hivatalosan ez mind az a feladatuk lenne. De hat ki merne szolni.
Csak azert tartjak itt magat, mert jelenleg 28 agybol 11 foglalt. Titokban megneztem az  leleteit. 20 versullyedessel erkezett, ez, amikor elfertozodott a sebe, felugrott a hetek ota szedett antibiotikumok ellenere 200ra. A veseertek kisse a megengedett folott volt. Itt szukult bea veseje horrorisztikusan. Otthon 2 furon melle szedett 2 kaldiumot. Itt kezdettol 3at kap, de igy is annyira lecsokkent, hogy fel luter infuzioban 2 ampulla kaliumot kap. Egyedul infuzioban kap naponta 9, 5 deci folyadekot. Most szamoljuk ossze, hogy szajon at mennyit iszik   napi kb 1 l tea, 2 deci tej, vagy kakao, 1 deci kave, 1 deci rostos ivole, 1,5  2 uveg 1,5 literes asvanyviz. Ehhez jon meg, ha megeszi, a 3 deci leves. Es a gyumolcs is sok vizet tartalmaz. Na, szoval nem fenyegeti a kiszaradas veszelye. Ahogy tud menjen haza. Most a veseszukuleten kivul minden lelete jo, vagy icipicit magasabb a kelletenel. Ez a beszelgetes szombat ejjel volt. Hetfon bejelentettem, hogy csak szerdw estig tudok maradni, mert a fiamek elutaznak. Amiert bejottem, az orbanc, az mar rendezodott. Most a labam is tiszta, koszonhetoen az egyik novernek, aki ketszerre ledorzsolte az utolso morzsaig a labamrol azt a sarga micsodat. Igax, neki ketszer 1,5oraja ment ra. Azt mondta, orditsak csak nyugodtan, es tisztaban van azzal is, hogy meg napokig fajni  fog az erzekeny, nagyon vekonyka bor. Ugyanazon a velemenyen vagyunk egyebkent, mert pusztan antibiotikumtolmeg a literszam raontott, es le sem mosott kipezsgeto, utana alaposan betadinnal meglocsolt labamat naponta bebugyolaltak 8 10 guriga 15, vagy 20 centi szeles gezzel. Amit mi hasznalunk, 10 centi szer 5 m  darabja  patikaban 160 ft. Rosszul vagyok ekkora pazarlastol. Ugyanakkor a mosdok melletti fertotlenitos folyekony szappan, es a kezfertotlenito flakonja talan evek ota sincs feltolve.
Az injekcio, ill infuzio beszurasakor par eve meg az erintett borfeluletre fujtak. Most, itt a papirvattara fuj a nover alig tized masodpercig. Az ember szaraznak erzi, ahogy ahogy attorlik vele.
Szombat reggel, ahogy a penteki nagyviziten mutattam, hogy a fekelyes reszen kezd ujra sargulni, azonnal talaltak ezust tartalmu szivacsot. Eloszor egyet hasznaltak, csak a fekelyes reszen. Aztan mar 3mal szinte az egsz labszaram be lett boritva.
A fekelyre mi is hasznaltunk mar ilyet, de csak akkor, mikor mar teljesen bacimentes volt. Ugy szabtuk, hogy pontosan betakarja, ill fel centivel tulerjen rajta. Most, az ezust halot is ugy szabdaltuk, hogy a bacimentes teruletboln1 mm se logjon ki. Magat a fekelyt kulon kezeltuk. A beerkezesem napjan keszult  leoltas  en kenetvetelnek nevezem, teljes bacilusmentesseget igazolt. Azzal a doki 100szazalekig elegedett is volt.
Mara befejeztem nagyjabol a 19 nap kalvariajat. 
Puszi  Andi

A szerda egyébként aug. 10-én volt. Előzőleg  két nap kihagyással kétszer 1,5 órán keresztül letisztította nagyon alaposan egy nővérke a lábamról az összes sárga trutyit. Legyen áldott érte. 10.-én rémülten láttam, hogy a seb szélén már újra kezd vissza települni. Akár úgy is el szerettem volna jönni, hogy ráírják a zárómra hogy orvosi javaslat ellenére önkényesen távozom. De végül is maradtam hétfő délutánig, mert lehetetlen feladat lett volna a háziorvosomat naponta 2-szer kihívni, hogy beadja izomba a szurit. Viszont  kicsikartam , hogy ezüst szivaccsal borítsák be a lábamat körbe, nehogy visszajöjjön a fertőzés.
Itthon Ica majdhogynem sírt, mikor meglátta a lábamat. Ma kint volt Zsuzsa is. Az jobb  fekve, delábam pedig még ödémás. Zsuzsa elmagyarázta, és bemutatta, hogyan kell masszíroznia a lábamat. Jobb lenne, ha fekve tudnánk csinálni, de hát az  egyelőre nem megy.
















2016. augusztus 15., hétfő

Flekk

Részeg Szamárként ismertem meg. akkor még bloggerként. 2014 október 15-én aztán jött az utolsó bejegyzés.
Aztán nem egészen 1 éve vettük föl ismét a kapcsolatot.
Kiderült, az akkori albérlete alig pár utcával arrébb van. Megbeszéltük, hogy meglátogat minket a kutyájával együtt.  Boldogan osztottam meg Donikával a jó hírt. Előtte pár hónappal költöztem én is. Doninak nagyon hiányzott akkoriban  Whisky, a hatalmas kutyabarátja, akivel nagyon jóban voltak. Aztán teltek-múltak a napok. Ők is elköltöztek egy kertes házba.Akkor még nem tudtam, hogy azért, nem jöttek, mert Flekk közben megbetegedett. Doninak mindig beszámoltam a hogylétéről. Együtt szurkoltunk, imádkoztunk, izgultunk, hogy gyógyuljon meg. És úgy nézett ki, hogy jobban lett. Azt hittem, hogy mindketten lelki betegek lettek, és ez testi betegségben is megnyilvánult. Mert Doni is megbetegedett. Igaz, hogy ő már idős volt, túl a 10 éven. De Flekk még fiatal, és társat is kapott, egy árva 6 hetes  kölyköt. Nem tartott sokáig, hogy elfogadja.
És tegnap este, a kórházban a facebookra kattintva 2 kép.
Először föl sem fogtam.
Aztán elkezdtek hullani a könnyeim....
Nem is tudom, hogy tudta túlélni alig másfél éven belül 2 szerette elvesztését. Egy férj, és egy kutya.
Most már odafentről, együtt vigyáznak Szilvire.
.
Németh Szilvia 2 új fényképet töltött fel..
SZÍVEM KUTYÁJA...
... FLEKK ma délután három óra előtt húsz perccel nélkülem indult el egy ismeretlen útra, ahová nem követhettem.
Pár hete ismét visszagyöngült.
Két kis láda van tele azokkal a roboráló szerekkel, amelyeket ez idő alatt összevásároltam.
Egyik sem kellett neki.
Igen tudtam, bár nem régóta, hogy vesebeteg, és ez születési rendellenesség. Azt is tudtam, hogy nem él meg tisztes kort. Hallgattam arról, hogy megint fogy, kedvetlenedik, Blokk kutyát is ingerülten elhessegeti. De mint minden, szeretett lényért aggódó, én is azt hittem, kijövünk még ebből. És ha nem beszélek róla, a baj nincs is. És nekünk sikerülni legyőzni, hiszen mi vagyunk a borsó meg a héja.
Talán majd az újabb infúziós kúra...
Ma négy órára voltunk bejelentkezve az állatorvoshoz.
Egész nap jött, ment, délben már annyira szédelgett, hogy ölben vittem fel a házba, és fektettem az ágyamra. Sikerült elhelyeznem úgy, hogy el is aludt. Ültem mellette simogattam, duruzsoltam, hogy jaj de jól pihen a kiskutya, mígnem lélegzése érdessé vált. Szólongattam, emelgettem, nem mozdult.
Kriszta barátnőm az első szóra rohant. És amilyen tapintatosan csak lehet közölte, hogy szívem kutyája ebben a világban már nem ébred fel. S tudja, hogy nem vigasz, de ez a betegség nem jár fájdalommal, most sem szenved, de már nem hall, nem érez.
Nem bírtam elereszteni. Simogattam, masszírozgattam, majd a szívére tettem a kezem, mindaddig, amíg egyetlen kis ütést sem éreztem a tenyerem alatt.
Elment olyan édes szelídséggel, és tapintattal, ahogy viselkedett egész életében. Még attól is megkímélt, hogy olyan döntést kelljen hoznom, amit úgysem bírtam volna ki ép ésszel.
Aztán jött egy udvarias fiatalember, belehelyeztük egy fehér kis ládába, a pokrócával együtt, mancsai közt kedvenc macijával. Megpuszilgattam selymes fejét, és segítettem a ládát a kocsihoz vinni. Blokk kutya mindeközben a nappali zárt ajtaja mögött raboskodott gyanús csendben.
Még ma este visszahozzák a hamvait egy fehér kerámia szívben.
Jól jön a háznál, mert az én szívem megszakadt.